Krisztus, Te vagy az életünk, Nyújtsd ki karjaid, mert elveszünk! Fényben csak Veled élhetünk, El ne fordulj, segíts nekünk! Fogadj fiadnak, eltévedtem én az úton, A csillagok között melyik vezet Feléd, nem tudom. Elapad bennem a létpatak, a szenvedés utolér, De belefáradnom nem szabad, mert messze még a cél! Krisztus, Te vagy az életünk, Nyújtsd ki karjaid, mert elveszünk! Fényben csak Veled élhetünk, El ne fordulj, segíts nekünk! Jó Uram, már kihez is mehetnénk Kívüled? Benned élnek mind az örök igék - fénylenek! Lelkünk Utánad szomjazik: esőt a kiaszott föld, Ments meg, emeld fel karjaid, és Szentlelked betölt! Krisztus, Te vagy az életünk, Nyújtsd ki karjaid, mert elveszünk! Fényben csak Veled élhetünk, El ne fordulj, segíts nekünk! Maradj velünk, mert közel jár az éj a fák hegyén; Túlélésre alig maradt esély e földtekén; Gyújtsd ki szívünkben lángodat, Te törd meg kenyerünk, Hogy felismerhessük arcodat - nyíljon meg szemünk! Krisztus, Te vagy az életünk, Nyújtsd ki karjaid, mert elveszünk! Fényben csak Veled élhetünk, El ne fordulj, segíts nekünk!