Áldom szent neved, a mézzel folyó földeken,
Hol nincs hiányom semmiben, áldom nevedet.
Áldom szent neved, ha az út a pusztába vezet,
A száraz, kietlen helyen áldom nevedet.

Minden áldást dicséretté formál szívem.
Ha körülzár a sötétség, azt mondom én: 

Áldott legyen az Úr neve! Áldom nevedet!
Áldott legyen az Úr neve! Áldott legyen hatalmas neve!

Áldom szent neved, ha éppen minden rendben megy,
Ha napfényes az életem, áldom nevedet.
Áldom szent neved a szenvedések útján is,
Bár könnyek között áldozom, áldom nevedet.

Minden áldást dicséretté formál szívem.
Ha körülzár a sötétség, azt mondom én: 

Áldott legyen az Úr neve! Áldom nevedet!
Áldott legyen az Úr neve! Áldott legyen hatalmas neve!

||: Te adsz és elveszel, Te adsz és elveszel,
A szívem így felel: Áldom szent neved! :||

Minden áldást dicséretté formál szívem.
Ha körülzár a sötétség, azt mondom én: 

Áldott legyen az Úr neve! Áldom nevedet!
Áldott legyen az Úr neve! Áldott legyen hatalmas neve!